Van egy búzamező,

de nem az a csokapik-termő,

és nem túl jövedelmező,

de azért csak van.

 

Tegnap arra sétáltam,

és valamit megláttam,

-az előbb nem tréfáltam-

mozogni.

 

Azt gondoltam vaddisznó

vagy valami vadmacsó*

esetleg sündisznó

de tévednem kellett.

 

Mert sem vaddisznó,

sem vadmacsó,

hanem igazi háziviziló

sertepertélt ottan.

 

Miután ezt nyugtáztam,

lassan továbbálltam,

mert megláttam a holdat

az égre feljönni.

 

DE mire a kapuhoz értem,

két baziliszkusz jött elébem

akik nem lettek az ébedem

vacsora helyett.

 

Gyökerestől kihúztam a tuját,

megnyertem ellenük a tusát,

kisütöttem a két állat húsát

és átmásztam a kerítésen.

 

Megkínáltam vele a Cerberust,

aki a húst vígan megette juszt

elzengett nekem egy ugató-himnuszt

végre bejutottam a lakásba.

 

A fárszató nap után lefeküdtem,

a helyszínelőket** megnéztem,

álomra szenderültem

aludtam reggelig.

 

*vadcicó, de ez sokkal jobb így (:

**CSI:NY, mert a többit nem szeretem :)

Címkék: érdekes vers én kutya poén búza vidám vaddisznó baziliszkus cerberus háziviziló

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztinanoemi.blog.hu/api/trackback/id/tr49549312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása