Lefelé néz az ablakból egy nő
engedi, hogy játszon bőrén a szél
madarakat néz, s egy közülük ő
hallgatja hangjuk miről mesél.

Hogy láthat tengert, pusztát, végtelent
és ő is a magasban szárnyal
hogy létezésével álmot teremthet
s fészket rakhat szerelmes lánggal.

Csicsergő fiókái éhesen tátognak
ő nyugodt, fáradt és boldog
mert benne az öröm szikrái laknak
nincs egyedül már a bolygón.

Lefelén néz az ablakból egy nő
szerelemtől részegen
kihajol rajta, de jön egy védelmező
ki elkapja, ha védtelen.

Ezt a verset sok szeretettel ajánlom Eszternek, aki a LEGJOBB BARÁTNŐM. :) Nagyon örülök a boldogságodnak, és sok sikert az ÉLEThez! Nem mintha nem lennék majd ott melletted, de leírom, hogy tudd. Szeretlek! :)