A szél végigsimít a válladon,

megkönynebülsz, békés a vadon.

Tovább mész, beljebb a sűrűbe,

pedig még nem jártál igazi erdőben.

Reccsennek a gallyak, lábad merre lép,

utadon baglyok huhogása kísér.

De te csak mész, egyre beljebb,

a bokrok sokasága már derékig ellep.

Valami megragadja a lábad,

összerezzensz, csak egy cserje állja utad.

És megérkeztél a színes kunyhóhoz

kerítése bocskorszíj, téglája négercsók.

Bekopogsz, ajtót nyit egy ősöreg asszony,

enni kínál, kérdezi az édesért nem-e haragszol.

Csak biccentesz, de mire eszmélnél,

a torkodba állított a banya egy késpengét.

Igazi böllérkés, még olyat sem láttál,

cukorka helyett most fémes íz mi átjár.

Felbugyog a véred, hörögsz, de hiába,

miért mentél be a mézeskalácsházba??

Édeskés szag terjed erdőszerte,

a vén banya tálal fel most ebédre.

Járnak a rendőrök, folyik a keresés:

még nem tudják a holdkóros fiatal vesztét.