A tejeskávé színű béka
benn lakott a málnabokorban,
ahova én is belépni készültem
málnavágytól részegülten.
De a béka hazafi volt
egyből a lábamra tiport!
Én meg csak sikoltottam
ahogy bírtam elfutottam.
Nagy, fekete volt szeme
teljesen beleégett az eszembe!
Fakón csíkos sima háta
már ott maradt a retinámban.
Napok óta már nem alszok
csak a békára gondolok,
akitől majdnem szívrepedést kaptam
pedig én bántani nem akartam.
Miért nézett rám olyan csúnyán?
Mit tettem, mi a hibám?
Tudom, ocsmány vagyok egy békának
de ha egszer a málnák a bokorban vannak?
Így történt meg ez az eset
hogy a vérnyomásom jól leesett.
Többet már ebben az évben
a kertünkbe én ki nem megyek.
