A végtelen közepén ülünk,
közöttünk mécses ég
mellettünk csend, de felettünk
hatalmasat zendül a bíborszín-ég.
Szívzápor zúdul a kopár semmire,
menekül minden, csak mi nem tudunk
közös lánc tart bennünket össze
mélyre rögzül, így nyugodtan várunk.
Mert tudjuk:Ha Halál jön? Kikacagjuk!
Mit árthat ugyan nekünk,
rég szerelem-veremben vagyunk.
az élet után is együtt leszünk.
Ha boldogság a zápor neve?
Megfürösztjük egymást
béke olvad a lélekbe
ami valaha bántott, már nem fáj.
