A végtelen közepén ülünk,közöttünk mécses égmellettünk csend, de felettünkhatalmasat zendül a bíborszín-ég.Szívzápor zúdul a kopár semmire,menekül minden, csak mi nem tudunkközös lánc tart bennünket összemélyre rögzül, így nyugodtan várunk.Mert tudjuk:Ha Halál jön?…

A szerelem olyan, mint a bárányhimlő.Látszik rajtad, de ha "elvakarod", örökké csúnya nyoma marad...Nincs is benne semmi fennkölt, csak kémia az egészgennyedző nyíltsebek, milliónyi kelésha a szíved adod, az még mindig kevéshúzz kesztyűt, légy óvatos, ne vakarózza…

Merről fúj a szél új irányba minket mint az ősszel örvénylő leveleket egymással érintkezve násztáncot járva boldog a szív, remeg a láb, de jéghideg a járda. lehűlt valóság, eloltott tüzek hamis apácák, kurtizán szüzek te sem vagy már itt nekem olyanná váltam, mint a…

fáradhatatlan dühvel tör előa mindent elnyomó erőhogy indulni kéne, menni messzeaz igazságot felkeresveadj választ a kérdésekreki vagy te, isten testeálomtalan éjszakákonindulni kell messze, látomvég nélküli utam céljátnemesíti a szív acéljátmenni messze…

elindulok messze, én se tudom hováamerre a szél fúj, az orrom utánkeresm az értelmet, a tiszta köveketkikerülöm a szívet, a néma-süketethol lelkek zizgegnek galagonya-bokrokbaott nem érhet el semmi otrombaés szörnyű bizonyítási kényszernyomomban a ráció lépked.döglött varjúk…