fáradhatatlan dühvel tör elő
a mindent elnyomó erő
hogy indulni kéne, menni messze
az igazságot felkeresve
adj választ a kérdésekre
ki vagy te, isten teste
álomtalan éjszakákon
indulni kell messze, látom
vég nélküli utam célját
nemesíti a szív acélját
menni messze eltévedve
dzsungel-szerű rengetegbe
keresni az igaz Yodát
feltröni egy bordó Skodát
messze menni, borozgatni
idegenre kacsintgatni
gondolatban elindultam
de elfáradtam, és itt maradtam...
Nagyerdő
2009.09.20. 14:14Címkék: vers én poén szív menni messze skoda igazság acél yoda nemes eltévedni
A bejegyzés trackback címe:
https://krisztinanoemi.blog.hu/api/trackback/id/tr71394592
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.