ott voltunk,mi ketten
csend volt, és meleg
sötét, mint egy rossz álom
de te ott voltál velem.
velem és mellettem
fogtuk egymást,
mint a nyálas filmekben
a béna színészek
de ez olyan igazi volt
hogy a bőrömön éreztem
milyen forró a bőröd.
rosszul voltál
én sírtam
de hogy te velem voltál
és én a kezed foghattam
ez az érzés van
de valahogy leírhatatlan.
Talán így a legegyszerűbb: Szeretlek téged!
Leírhatatlan
2010.01.04. 19:20Címkék: vers a én álom szerelem filmek sötét csend szeretlek kezed forró téged színészek rosszul nyálas bőröd foghattam
A bejegyzés trackback címe:
https://krisztinanoemi.blog.hu/api/trackback/id/tr261645982
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
deflorator 2010.01.04. 22:21:57
Mintha minden versedben lenne 1 vagy 2 sor aminek a képi világa nem odaillő. Ez szándékos, vagy csak a saját hozzá nem értésem látatja így velem?
Mindenesetre nekem ez a vers is tetszik.
Mindenesetre nekem ez a vers is tetszik.