A pénteki 18.-ik szülinap ünneplés miatt végigaludtam a szombatot, és a szombatról vasárnapra következő estét. Nos, azt hiszem megállapíthatom, hogy a túl sok alvás nem vezet jóra. Teljesen valósnak hatott az az álmom például, mikor az iskolai könyvtárban rituálisan meg akartak ölni. Először nem tiltakoztam, aztán mikor gipszet akartak önteni a száj-és orrüregembe halálfélelmem lett. Ez nem tartott sokáig, nem búcsúztam senkitől, hanem hagytam hogy elkezdjék. Már kezdtem fulladozni, mikor felkeltem. Ébren sosem félek a haláltól. De úgy tűnik hogy az álom mindig valami ellentmondás-legalábbis az én estemben.