A lány a fiúnak
a fiú a lánynak
tetszenki kéne,
de mindhiába
mert sötét az ég
és vakít a csillag
a parfümillat
rég elillant.
És tovantűnt
gesztusok integetnek
szerelemmel hitegettek.
de mint a körömlakk
már rég lekopott
az ígéret nem volt más:csak lopott.
Talán mégegyszer
ha visszatérne
az ígéreted az ő szivébe
még találna ajtót, vagy ablakot
a gyilkos magány elleni bojkott.
A lány a fiúnak
a fiú a lánynak
kegyelmet adna
csak a kérést várja
de mindhiába
mert a büszkeség
mételyezi a másik szivét.
És reggel meg este
a képet keresve
keservesen depibe esve
miért nem jár együtt a Nap meg a Hold
az érzelem köztük miért holt?
Talán mégegyszer
ha visszatérne
az ígéreted az ő szivébe
még találna ajtót, vagy ablakot
a gyilkos magány elleni bojkott.
A Nap meg a Hold
már összekarolt
ilyen szerelmet
a víz sem olt.
Hát lány szeresd fiút
fiú szeresd lányt!
Titeket többé a sötét
már nem bánt!
Talán mégegyszer
ha visszatérne
az ígéreted az ő szivébe
még találna ajtót, vagy ablakot
a magány elleni bojkott.
Na most utoljára
mivel visszatért
örömünnepet ül a nép
és kinyit ajtót és ablakot
a magány lett elfelejtett fogalom.
