Téli-tücskök zengenek most álomtalan altatót
elzavarták tőlem messze a nyugtot hozó manót
egyre csak zizzen egy szomorú dal
nélküled olyan vagyok én, mint a hálóban vergődő hal.
Vízben, de mégis messze a víztől
fogságban tart a távolság
bár elrepülne ez a két nap
és jönne a végeláthatatlan boldogság
melytől minden akadály ledől.
Álmatlan
2010.01.19. 23:03Címkék: vers dal álom szerelem boldogság háló hiányzol hal víz nélküled manó szeretlek altató távolság tücsök
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://krisztinanoemi.blog.hu/api/trackback/id/tr481686285
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
