A bölccsel megfáradtan a betonlépcsőn egymás mellett ültünk
közöttünk csend,nyugalom; száguldás és zsivaj körülöttünk.
Mi csak ültünk
néztük az autókat
hallgattuk a szélben zörgő száraz növénydarabokat
és akkor jött egy ember, aki rendeltetészserűen használta a lépcsőt
és felálltam.
Később miután visszaültem a növényből aranyos formát hajtogattam
rábíztam egy halott csigára
aztán a Petőfi-térig meg sem álltunk.