Kókuszos csokit ettem.
A körmöm kékre festettem,
és csak eltelt a nap,
talán túlságosan gyorsan.
Nem mondtam el
amit elakartam.
És akarva-akaratlan
akad akit megbántottam.
Vagy meghallgattam,
de nem akartam.
Sajnálom a mai napot
és mindent, amit itthagyott
az esti tisztító zápornak ígérkező
halom szürke gomolyfelhő.
Most már késő bármit tenni
itt az idő ágyat vetni.
Összegzés
2008.08.04. 22:12Címkék: érdekes vers én szomorú
A bejegyzés trackback címe:
https://krisztinanoemi.blog.hu/api/trackback/id/tr64600704
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.