Hozott
egy hópelyhet
magával a reggeli szellő
és letette
a fagyott tócsára
-mintha
a gyermeke lett volna-
óvatosan vigyázva,
nehogy
törjön a milliónyi hókristály
billiónyi darabra
vagy haljon meg
egy kéménybe hullva némán
hol emléke
sem marad, elolvad
lecsorog
párolog
elmúlik... de nézd, hát
pici volt a hópehely
mégis olyan fontos
valakinek
pedig sok van belőle
de mindegyik más
valahogy, valamiben
egy-egy félszeg
szerelmi vallomás
különböző hasonmás
mert valaki szereti
a havat
a telet
a halandóságot...
Valaki szeret téged, hópehely
vagy.