Kedvem lenne most átölelni a világot!
Ki tudja, talán megszeretem a virágot?!
Mintha az endorfinok elfelejtetnének ma minden szomorúságot...

A hősi endorfinok, a jók, s a dicsők!
Hozzájuk fordulnak (csoki formájában) a bánattól szenvedők
és kérnek segítséget gondjuk enyhítésében, várják a szebb jövendőt.

Hálátlan segítő mégis a boldogsághormon...ma felvidít,
holnap nem jön rám a nadrágom, aki meglát visít.
Tönkretesz, nem javul semmi, csak elkezdek meghízni.

Ó! Átok endorfin! De csak, ki a csokiban lakozol!
A gyümölcsben a barátod-barátunk a fruktóz!
Vitaminokkal, vízzel és ízzel boldogítók!

Kár, hogy nem tudom átölelni a világot!
Ezt a színes, vidám, színpompás kis álmot
ami holnapra ugyan szertefoszlik, de olyan jó most!