Ha van olyan hogy lélek,
akkor most úgy érzem,
hogy a lelkemet
folyékony nitrogénbe mártották
és kalapáccsal egy rohadt nagyot rávertek.
Épp szanaszént repülnek
a matt-szürke szilánkok
fekete érzések
fájó csalódások...
de ez engem nem érdekel
mert mi az hogy lélek?
felesleges tépelődés
a lényeg hogy élek,
egyszer úgyis meghalok
és ha vége, akkor mindegy
magam után mit hagyok.
Fagy
2009.11.28. 23:48Címkék: zene vers élet én halál fekete matt idegesítő kalapács szilánk fagy folyékony nitrogén csalódás szürke kibaszott tépelődés nyálas
A bejegyzés trackback címe:
https://krisztinanoemi.blog.hu/api/trackback/id/tr481559884
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
versek.bt (törölt) 2010.02.01. 10:14:39
Azért nem mindegy... hisz gyönyörű verse(ke)t hagysz magad után.
Üdvözlettel: Tibi
Üdvözlettel: Tibi