Locsoljunk magunkra gázolajat,
látni akarom az élő fáklyák fényét!
Életunt mihaszna ember-bogarak
kik a másiktól veszik el a kenyerét!

Lobogjon az a tűz! Égessen fel mindent!
Temessen el mindent a lágtenger!
És csak a tűz ropogása törje meg a csendet.
A társadalom jajongása már régen elenyészett...

Ég már az erdő, a szántóföld, a napraforgóvirág...
Tisztuljon meg mocskaitól a világ!
Legyen illő a teremtett normákhoz,
pusztult szennyből majd egy új élet virágoz.

A hamut elfújja a szél, olyan mint egy álom
Alatta termékeny minden, a föld, amin állok.
Állok ott lelkemmel, ami a tűzzel megtisztult
és csodálom a teremtést, mi újra virágba borult.