Vége van mindennek
megszűnik az álom
a halál útját ma már
végleg megtalálom.
Amit az élettől kaptam...?!
Nincs mit meghálálnom!
A szeretetet, békességet
nem kell tovább vágynom.
Minden ellenséges,
társam az unalom,
búcsúzásom leplezem,
kell az önuralom.
 

Tegnap este, -mint a tanhét eddigi napjain- ittam. Minden este innom kell, miután beszélek Vele. Nehéz elviselni azt hogy hiányzik, Nem azt, hgy pont Ő, hanem hogy valaki, Ez az egész teljesen új. Remélem ezt Ő nem olvassa. Mindig mondom/írom neki hogy szeretem. És azt hiszi hogy "komolyan". Én nem tudom. Talán, de nem tudom. Rossz, mikor az érzelmeimet, érzéseimet nem tudom megérteni vagy megmagyarázni, Félek, hogy "megfojtom". Olyan jó lenne személyesen elmagyarázni neki, de nem tudjukmikor találkozunk legközelebb. Hmmm... (közben Taki papa keményen osztja az adatbáziskezelés alapjait xD)Teljes a káosz. Napok óta mindenki azt kérdezi miért vagyok depis (bár lehet hogy ennek az az oka, hogy elterjedt egy pletyka, miszerint nyáron, a Balatonon felvágtam az ereim...)Csak mánapos vagyok. csak csendet akarok, És megértést. Legszívesebben elszívnék egy doboz cigit, és kifeküdnék a napra... Vagy csak beszélgetni valakivel, valami igazán mély dologról. Az autóktól meg egyéb zajos járművektől távol, csak a természet, meg egy megértő valaki, aki nem keres mögöttes tartalmat a gesztusaimban. Aki elfogad úgy, ahogy vagyok. Aki nem tesz fel hülye kérdéseket. Igazából ennyi. Most votl jelzőcsengő, úgyhogy lassan befejezem az írást. Tesióra lesz, utána meg fizikia, és biosz, aztán meg megyek haza... az meg egy külön bejegyzést érdemelne. Csak a snüff miatt megyek HAZA... más semmi nem éri meg. Kösz az olvasást.