Utópia

 2009.07.28. 14:17

Színes gömbök, szivárványok
gyors egymásutánban milliónyit látok
cikáznak, mint az eltévedt gondolat
a Jövő ennél csak szebbet hozhat.


Szédülök, elesek, nincs erőm állni
csak nézni a ködöt, és szüntelen hányni
a megváltó csodát várni, hogy jöjjön
mert csak a Jövő segíthet a haldokló Földön.


Idegen helyen ébredek, látom
most egy időre véget ért a látomásom
kifeszült karomban tű, torkomban cső
ennél már csak szebbet hozhat a Jövő.


 

Címkék: jövő vers föld fájdalom szomorú színek remény fények cső

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztinanoemi.blog.hu/api/trackback/id/tr581273643

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása