Van nekem egyáltalán pozitív tulajdonságom? Asszem nincsen... legalábbis egészen úgy tűnik. Na de egál. ;)
Tegnap hajnalban (pontosabban 1-kor) elkezdtem gondolkodni, hogy melyik illene jobban a személyiségemhez, az esküvő vagy a temetés (persze a "főszereplő" én vagyok , és ez a 7 éven belüli jövőre értendő). Szóval. Az esküvő abszolút nem sanszos (hát igen, érted... más már 18 évesen gyűrűs menyasszony, nemmintha irigyelném tőle, mert leszarom, csak a miheztartás végett...) Laci nem nagyon fog feleségül venni xD. Majd hülye lenne, meg 18 évesen pfff xD Na ennek most sok értelme volt. Jöjjön a konklúzió!

Esküvő: Az esküvő sokba kerül. Azt is illik meghívni, akit legszívesebben a hátad közepére kívánsz. És a kedvencem: a nagy haccacáréban sokan berúgnak, ami eléggé ciki. De ami még ennél is cikibb, mikor a vőlegény üti ki magát K.O.-ra. (megjegyzem, az esküvő egyházi vonatkozásban csak akkor érvényes, ha elhálják, de az alkohol potenciazavarokhoz vezethet xD)Na meg a zene... a hideg ráz a mulatószenétől. :S Ha te vagy a menyasszon mindenkivel jópofiznod kell, ami nekem már alapból almás. Szóval ennyit az esküvőről. Már a gondolat is taszít. :D De mondom, ez a veszély engem nem fenyeget! :D

Temetés: Csak azok az emberek mennek el a temetésedre, akik igazán közel álltak hozzád. Aki nem törődik veled, az esetleg képmutatásból megy el, de ott úgysem ő lesz a lényeg. Kegyelet-és méltóságteljes búcsú ez, gyönyörű, lírai... Szeretem a rekviemeket, a gyászzenéket. A temetéseden (jóesetben) senki nem kezd el részegen hülyeségeket csinálni. Ha halott vagy, nem kell senkivel jópofiznod. Te vagy a középpontban, és nincs házastárs, akivel osztoznod kéne a "reflektorfényben". Mindenki a pozitívumaidról fog beszélni, és szomorúak lesznek, hogy nem vagy többé. Ezzel egy a baj. Hogy:
a) elkéstek vele,
b) halottként feltehetőleg sem látni, sem hallani nem fogod, mi történt a halálod után (a halál utáni élet kérdésébe most nem mennék bele).

-OFF-Utálom, hogy teljesen más nézőponttal működök, mint a többiek. És Laci is utálja, tegnap közölte. Szeretem őt. Őszinte. Néha kegyetlenül. De én mazohista vagyok. Szóval ez így jó! :D Egyébként igaza is van (mint mindig). Néha már engem is zavarba ejt, hogy mennyire morbid vagyok. Sajnos úgy néz ki ezt már nem növöm ki. DE egál! :D
"Szeress, és tégy amit akarsz." PONT.

Valszeg kommentek most sem lesznek, de nem baj. :D A blogolás úgyis olyan, mintha magában beszélne az ember. :D *és ez nem zsarolás*