Persze, ők ketten és a nagy szerelem
Humphrey Bogart és Ingrid Bergman
mintha megírták volna valahol odafenn
hogy első csókjuk szikraként villan
éa a nő a férfi karjaiba omlik
nézik egymást végtelennek tűnő másodpercekig
közben a vihar elcsendesedik
testük már az ágyon vad táncba tekeredik
és így megy ez mindennap
kiolthatatlan szenvedéllyel
aztán egyszer a nő megszólal:
várandós vagyok a gyerekeddel
és szertefoszlik a csoda
a férfi ideges, sosincs otthon
órákon át hűlik a vacsora
a nő haja rövidül, elefeljti a kontyot
és a szerelmes pár már lassan
külön várja az utódot
a nagy szerelem elveszett
vagy csak elévült, mint egy titok
mert még látod, miért kell, szereted
de később úgyis megunod.