Mondd meg nekemki vagy itt bennnem látlak jóla kép remegmert reng a földés árad a folyóvalahogy csendben lenne most igazán jó.Süvít a szélés szakad az esőilyenkor egy forró ölelésa legnagyobb erőde ha elsodor az orkánelnyelődök-e örökre az elmúlás torkán? 

undorító a táj, cefreszag terjeng az udvaronvinnyognak a madarak és kopognak az ablakona nap kiveri a szemem, és dűhít a szélhamisítatlan őszi vasárnap... ugye milyen szép?? 

Mit ér a gesztenye, ami a fáról épp az előbb pottyant a fejedre?Mit ér a cseresznye, amit így októberbe' nem találsz másutt csak befőttbe...És mit ér az álom, az élet, a firka, a pletyka...talán soha nem lesz senki, ki meghallgassakedélyeid lecsillapítsa, álmodat elhozzafekvésed…

Hármasával szedem a lépcsőket lefelé,a Tisza hív, hát szaladok most feléújra a legszebb éveimet látomolyan mintha előttem leperegne vásznonmindaz, ami gyerekkoromban a nyarat jelentette,és újra csak azt kívánom most is, ha lehetnehogy visszakapjam megint azokat a napokatamikor…