prológus:Zöld fák között kék öröm a köbön,nem fogom magam vissza,örömömet világgá kürtölöm.Még ugyan nem öntött ki a Tisza,ennek ellenére a legtöbb gondolatom kuszamost mégis megkísérlem, hogy valahogy őket összerendezzem.Heller írt egy könyvet,a 22-es csapdájanem…

Hármasával szedem a lépcsőket lefelé,a Tisza hív, hát szaladok most feléújra a legszebb éveimet látomolyan mintha előttem leperegne vásznonmindaz, ami gyerekkoromban a nyarat jelentette,és újra csak azt kívánom most is, ha lehetnehogy visszakapjam megint azokat a napokatamikor…