Szétette az agyadat a hazugság, a tévé,
körbenézel, nem látsz mást: miben élsz? ez gyépé...
Megfojt és eltapos a korcsosult társadalom,
neked meg egy világ súlya van lassan a válladon.
De vállalod! és ezért büszke lehetsz magadra,
Megpróbálsz kitörni, de te is tudod, hiába.
Lecsekkoltad te is már, megjátszott a parti,
tudod, hogy most már le kéne lassacskán lépni.
Na oké, én értem, hogy konstatálod,
de ha a maradék 100.000 is így gondolja, vágod
akkor nem marad más, csak elcseszett zombi nemzedék
tükörbe néz és gagyog, de azt hiszi máshoz beszél.
Fentről meg csak jön a parancs.. vegyél ebből-abból
Szórd a tizeseket, ne is nézd az aprót.
Az éhenhaló hajléktalan kit érdekel tényleg...
Az ember úgy gondolja az alamizsnából a pia a lényeg.
Most én is azt mondanám, tök egál, mert én
kevés lennék egyedül, hogy jó legyen és szép.
Nem vagyok egy hősnő, egy kicseszett Jolie Angelina,
aki az összes afrikai néger bébit örökbe fogadja
De talán apró, pici lépésekként, ha megpróbáljuk
puzzle-darabokként a világot megváltoztathatjuk.
És hogy most én a blogomon a jótettről rizsázok,
hát sorry, úgy érzem ezt le kellen írnom.
Mert az megint külön dolog, hogy nem olvassa senki,
de ki tudja, talán egy tündér tudna csodát tenni.
Egyre több emberben érne meg a gondolat:
ha nem teszek semmit, a világ szarban marad.
Ne is gondolj nagyra, itt van Magyarország
kicsi nemzetünk is segítségért kiált, és ha emlékezünk
tudjuk, hogy a történelem során,
a magyarok büszke népe az igazért, a hazáért jónéhányszor kiállt.
Legalább tiszteletből gyújtsuk meg újra a lángot,
próbáljuk meg rendbe hozni mindazt, amit látunk.