Stílus?Gyakorlat!

Rasztahajat akarok!
Többet hajat nem mosok
nem fésülöm, csak tupírozom
zselézem meg hajlakkozom.
Majd ha megnő összefogom
tök frankó lesz a hajzatom
Bob Marley is irigyelné
raszta-fíling új-séróm.
De majd ha egyszer megunom
tök kopaszra lenyírom
és majd veszek parókát,
így csinálok jó mókát.
Egyik nap kék, máskor lila
be se engednek majd a suliba.
Bár ha belegondolok,
mennyi az utcán a buta
festett hajú idétlen liba
a feltűnéssel nem lesz itt
semmilyen hiba...
Nem érdekel, ki bánja...
előbb-utóbb visszanő...
és akkor a parókának
hónapokon belül úgyis agyőőő!
Mert nem a külsőség a fontos,
hanem amit érzel,
a stílus belülről jön,
nem fogható kézzel!
De a hajamról lévén szó,
többet inkább nem írok.
Inkább kimegyek a fürdőbe
és gyorsan hajat mosok.
És a fürdőszobatükörben
jól elszórakozok, hogy
mennyiféle frizurát készítek
még a hajam samponhabos.

A VERS FORMÁJA RASZTATINCS!
Ohhóóóóóóóó... ennnnnnnyi... A költészetem (ha ezt  lehet annak nevezni) új távlatokat nyit meg előttem. Nem gondolom úgy, hogy a szentenciát túlzásba vittem, de most tovább lépek. A Laár András-féle poézis tőkéletes szerintem, ezért ha lehet, és így érzem, így faragom rímem.