(...)
Itt állnak körülöttem a barátok,
vérző sebeim miatt már kiáltok.
Nem mozdulnak, csak bámulnak dermedten.
Hogy történt...? Nem tudják mit tegyenek.
Csodás árnyvilágot nézek,
közben vérzek, minden egyre hidegebb.
Tompulnak a hangok, már csak a fények,
amik a haláltól percekig megvédenek...
Most ráznak, rimánkodnak, sírnak...De csak mosolygok.
A fények itt hagynak, lassan búcsúzom.
A karom emelem, de nem bírom a súlyát...
(...)