Örültem a szerencsének

 2008.06.30. 14:22

Beszélhetünk barátságról,

de kérdem én: minek?

Hazudni és ártani

 másoknak is lehet.

 

Kinek a szemébe mondtál volna ilyet

ráadásul mások előtt... majd valaki megfizet,

Mert én nem, az biztos a kezem tőled nem lesz mocskos

 

Megint én lettem a szemét a barom meg az állat,

de ezek után el hiszem, mert érted én kiálltam.

Akkor voltam hülye, belátom már tényleg...

Több volt a baráti érzelem mint az értelmi félelem.

 

Ha én ártottam,rajta, gyerünk

-nem valószínű, hogy kibékülünk-

de ha változol az jó tesz

majd emberi módon viselkednél,

éljen mondanám, és büszke lennék rád

egyszer voltál igaz barát

de sajnos az elmúlt, és ha nem is leszünk barátok,

remélem erkölcsileg az utadba nem állok.

Idéznék egy dalszövegből, remélem tudsz angolul:

Read more, learn more, change the globe...

Legyen belőled ember, vagyis ember lánya

csak hagyj engem békén, itt véget ér a blabla.

Címkék: érdekes vers én szomorú izé erkölcs őszinte barát harag

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztinanoemi.blog.hu/api/trackback/id/tr81546044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása