Szerda éjjel, hol sötét a város
utnak indult egy fura páros.
Csinos, magas szőke nő,
barna férfi kísérő.
Csendes volt az utca,
talán csak a lámpa zaja,
-mi szüntelen sercegett-
szólt bele az idilli menetbe.
De mégsem.
Megálltak egy üzlet előtt
hol együtt még nem jártak azelőtt
és a férfi fegyvert rántott
kezében ezüstös colt szikrázott.
A lány-talán szokatlan-
abban a pillanatban
A férfi mögé szökellt,ki meglepődve
csak bámult előre a levegőbe.
Szemeivel a lányt kereste
de birkaszemeivel csak nem lelte.
Ekkor a lány felkacagott,
kezében egy kést tartott
mit megmártott a férfi nyakában
a nyílt utcán úgy éjféltájban.
Kezét a nyakára tapasztotta a haldokló,
a szőke, hiányos öltözetű nő pedig így szólt:
"Kezem által ölettél meg, gyilkos ifjú!
Az én szajhám lettél, s hogy meghaltál, nem szomorú."
Monológja végéhez ért,
és megkapta a várt eredményt.
Ott feküdt a férfi holtan,
a moszkvai utcamocsokban.
A nő a halott zakózsebébe nyúlt
ahol egy gyűrött fecni lapult.
Kivette, és szétnyitotta...
Nem meglepő, saját neve állt rajta.
Светлана, kit meg kell ölni!
Nincs már idő menekülni!
Светлана a saját torkát is átvágta
Azon az éjjel egy kés által mentek ketten a túlvilágra.