A szombat.
Kiskoromban ez egy dolgot jelentett: Mortal Kombat!
Mára olyan lettem, akit szombaton az érdekel a tévében mit csinál egy vombat.
Talán a 21. század hibája?
Vagy a média okoskodó mindentudása...?
A szombatok lassan telnek.
Reggelizek, ebédelek,
vacsorázni nem merek-az elhízástól nagyon félek!-
és az a szombat érzés, amikor mindenki fáradt
ha köszönsz nekik, szidják az anyádat.
Túl sok volt a hét? Pedig még csak hat...
Nyár van, de látszólag az ilyen emberekre semmi sem hat.
A telefon sem olcsóbb,
legalábbis az enyémen nincs hétvégi opció
na mindegy, hálózaton belül is madnem pont jó
Meg... nem vagyok kereső állampolgár, éljenek a szülők
az anyagi-lelki-kiborító-bosszantó-de jóindulatú gondviselők.
Ja!!! És a sellők!
Egy ilyen meleg nyári napon
lógatják az uszonyuk és sütkéreznek egy korallon
nincs nekik víziszonyuk, és bambán csillog lehetetlen színű hajuk a víz tükrében.
És én most képzeletben éppen kinn ülök a balatonalmádi stégen.
Sütnek rám a napsugarak srégen,
de jó is volt veletek együtt nem is olyan régen!
Vége.