Déltájban Ernő kint járt a tarlón
pechjére egy lövés kapta tarkón.
Ödön meg csak csodálkozva nézett,
az Ernő az elébb még nem vérzett.
Hátranézett,s egy nyúl állt ott söréttel,
a szabad mancsában Ernő megmaradt sörével.
Ödön ezt látva nyúlcipőt húzott
s a tarló égő része felé futott.
Minnél jobban füstölt a talaj
annál tempósabb lett a dal:
"Aú, aú, aúúúú! Szétég a talpam!"
A sörétes nyúl meg csak röhögött halkan.
Így esett hogy megfordult a kocka,
a nyúl helyett aznap Ernő lett a préda.