Csendesen hull a eső,
napok óta lehűlt a levegő.
Neoncsövek fényében halk szipogások,
30 főben egyszerre tömeges agysejthalálok...

 

Endre, ha hallgatnék az eszemre,
a megnyílvánulásom the end lenne,
DE! a bölcsész ráció elvész
ha mégis elkapja a love-vész.

 

Tested mellett testem,
lélegzel, s lélegzem
indulunk a semmiből
érkezünk a végtelenbe.
Elenyész a fénysebesség
relatív a mozdulatlanság,
csak a hang terjed, s a békesség:
az öröklét, mely halandóság.

Címkék: vers beteg én szomorú elmélet érettségi nyelvtan fáradt elvont relativitás előrehozott vigdám

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztinanoemi.blog.hu/api/trackback/id/tr41666529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása