Biztosan Veled is előfordult már kiskorodban, hogy nagyon szerettél volna megkapni valamit (pl.: egy plüssjátékot). Mikor elkezdted nyaggatni a szüleidet, hogy vegyék meg, és nem tudtak másképp elhallgattatni, ezt mondták: "Jó, majd megkapod szülinapodra/karácsonyra/névnapodra/gyereknapra... stb...". Most velem is ez van. Vagyis nem. Nem kell már plüss, se baba, se kisautó. Egy kicseszett MAGYAR szó bőven elég lenne, de sosem jó az idő. Majd talán karácsonykor... vagy soha. Mert ha holnap világvége, akkor mi lesz?! De velem van a baj. Túl hisztis hülye szeretethiányos naív emberlánya vagyok. A hozzám hasonlóak életképtelenek (öröklött szuicid hajlam).
   Az élet nem áll meg. Ha nekem soha nem is mondja majd senki, akkor majd én mondom másoknak. Ezen a gyönyörű MAGYAR nyelven.