Soha nem voltam még ilyen jól! Ritkán vagyok boldog, de így mint most...! Nem kell többé azzal terhelnem magam, hogy olyasmit akark érezni, amit képtelen vagyok. És többé azt sem próbálom elhitetni magammal, hogy enegm lehet szeretni, mert nem. De bizonyára több ilyen emebr él a Földön, ugyanezzel a problémával. Persze gyakran feltőrnek a "vörös" könnyek, de mégis olyan jó. Ha fáj valamim, tudom hogy megvan. Ha szomorú vagyok, létezem. (:

Friss versek:

Az élet olyan vicces
hogy én már csak nevetek.
Sorakozzatok fel borok, pezsgők, féldecisek!
Az este az enyém, ma én fizetek.
Ha részeg leszek, a testem hazaviheted
de a lelkem majd hajnalig vigad
amíg halkan meg nem virrad.
Mert ez az egyetlen vigasz,
ha iszok a szuicid érzés nem lesz pimasz.
(Anettnek ajánlom 18. szülinapja alkalmából)

Megint majdnem sikerült...
de a palánk felett átrepült a sájsze
az önmérgező érzelmi zűr
amit hittem annó szerelemnek.
Emberlányából vagyok,
nem lehetek tévedhetetlen
mert ha betoppan nem biztos
hogy a szerelmet felismerem.
Csak tapogatózom a sötét szobában
Nekimegyek, kárt teszek magamban, és benne
csak egyszer jönne már el világosban
Az de szép is lenne!!!

Meine Liebe ist vorbei,
ich fhle schon das war nie mein...
Ich rufte dich, aber
du hörtest nix darüber.
Ich fragte dich mehrmals
aber du gegen die Ende warst...
Jetzt wurde ich gefühllos
mein Seel ist getöten, früher war gross.

Megalázott lettem
lelkem megszomorított, fekete.
Arcomat lágyan simogatja
a Halál zord tenyere.Kezembe adja a pengét,
zsibong, zizeg, sulykol:
ereszd ki a mérges vért
mit hazugság szennyezett és alkohol...
Ó, jövök már feléd megváltó POKOL.

Nem mondom "Viszlát"
mert ide többé nem jövök.
Hallom rég a Halál szavát:
átadom magam, s Vele repülük.

Zúg a lámpa, a fakó neoncső,
fénye csak álma az ébredő
diák számámra
ki a csengőre várva
az árnyat mustrálja,
füzetébe jegyzetel
a tanerőre neheztel...