Málnaízű szél suhan át a tájon,
kezemben a szűrőig leszívott csikk,
nézem a hatemeletes panelt, és várok
mintha randevúm lenne, mert ez így sikk.

Időm az van, több is mint kéne
a várakozás megöl,de a kezdet előtt
az életben mindennek eljön a vége
végetér a gyermekkor, azután lesz felnőtt.

E kettő határán ülök most a padon
szemembe ment a csípős füst
könnyezek, a változást nem akarom
az életem olyan, akár a kopott aljú üres üst.

Néha megtölti a rózsaszín köd,
de a kopott alján megszökik
engem itthagy, feket korom, sárga lösz
amik a délibáb-öröm helyét átveszik.

Elnyomom a csikket, ami már úgyis leégett
a kukáig elmegyek, nem hagyok jelet
magam után, ellentétesen mint az élet
ami a ráncokban mutat rajtad térképet.

A csikk a kukába hull, mint a kihunyt érzelem
füstölt és frissített amíg égett, de a végén
a szűrőt füstöltem el, az álszerelmet
...