Sohasem lehet szabad az asszociáció,
köti az ész, csak Egy az igazi kombináció
s addig keveri, forgatja, lapozza, átkozza
amíg a 6-os lapjára fordul mindhárom dobókocka.
Utána meg már úgyis mindegy, a végeredmény mindig ez:
"Alea iacta est",és sosem adja ki az a három
azt a lehetőséget amire vágyom
hogy az életben legyen, vagy ne legyen párom
ellenségem leszel-e holnaptól vagy a barátom
varrónő legyek vagy kormányszóvívő
korán meghalok, vagy leszek őszülő
nagymama egy hintaszékben kötögetve
3-4 unokát kedvesen megfeddve...
Ó, mindez csupán kitaláció
hiszen az Ő kezében már kész a kombináció
akármit megtehetsz, nem lesz szabad az asszociáció.
Ébredj gyorsan, csak álom volt az amputáció
hogy megfosztanak végtagodtól, csupán morbid kitaláció
olyan az neked, mint a szabad akarat: mindig választhatsz
jobbra vagy balra vigyen a lábad, esetleg maradsz,
de ha ki kell törni a bokád, lényegtelen mit tesz anyukád-apukád
ha nem itt, hát majd ott elesel, na akkor aztán a gyerek nem felesel
hanem bömböl mint akit akasztani visznek
örül ő akkor már egy pohár víznek, mert édesebb az íze mint a méznek
ha a fájdalom mételyei megkörnyékeznek,
azt hiszem most van vége a relatív gondolatfűzésemnek.
Kötött asszociáció
2008.10.12. 09:57Címkék: érdekes vers én akarat méz víz szabad nagymama boka amputáció asszociáció kormányszóvívő
A bejegyzés trackback címe:
https://krisztinanoemi.blog.hu/api/trackback/id/tr18709503
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.