Khm-khm... újra itthon (: Most a "sogenannte boldogság" állapotában vagyok, persze teli kétségekkel. Mert mindig kombinálok, és a kijózanító igazság sem mindig igaz. A világ olyan marhabonyolult... (: De egy tehénlepényből is nőhet világ, tehát a szarból igenis LEHET várat építeni... (:

Elmondják hogy mit nem tettem
magamat túl jól értékeltem
közben létem értéktelen
kár hogy ezen jót nevettem.

Dölyfös Mackótestvér mondta
én voltam, aki személyi kultuszát lerombolta.
Sajnálom, de aki ennyire buta
megérdemli hogy végre valaki a földbetiporja.

És a zsarnok most porban hempereg
dühös néz rám, mint egy pöfeteg
amit felrúgni kedvem lenne
de ez nincs benne az etikettben.

Mi a franc az a szerelem? Sosem tudom eldönteni. ): Attól hogy bebeészelem magamnak még nem leszek szerelmes. Vagy igen?  Hitler is a propagandát alkalmazta, és meggyőzte a német népet. Talán ez is egyfajta propaganda, amivel saját magam akarom meggyőzni olyanról, ami nem is igaz...?? A jobb érthetőség kedvéért: Tegyük fel, hogy van egy srác, akinek állítólag (és minden jel szerint) bejövök (persze van, aki szerint nem, de ő nem ismeri...) és már-már egészen megkedveltem, sőt, lehet hogy már bejön nekem. DE! Mivan ha én mégsem jövök be neki? vagy ha bejövök neki akkor becsapom magam, és bumm... Vagy mivan ha...? Hülye kérdések ezek. Mindenesetre szertnék vele négyszemközt beszélgetni, mert ez sajna csak nagyon ritkán valósul meg. Valaki mindig csatlakozik. (: Nem tudom mi lesz ebből. Majd kiderül.

Művészet a bűvészet
fekete kalapból fehér nyúl,
de ha elér az enyészet
akkor van sírontúli lámúr???