Régen írtam...

 2009.03.01. 15:24

Korzó

Állnak a pultnál
várnak a borra
az áhított kékszemű
szőke lovagra
aki ha egy percre is
a kocsmába beugrana
a rá váró lányok szívében
a dohányként parázsló láng fellobbanna
és megtörné  monoton füstöt
a méregtől zöldülő irígy üstöt...
De csak várjátok, ostoba lányok
ha még elhiszitek, hogy a herceg vár rátok
én azt mondom, ebben rációt nem látok
messzire innen most, szabadon elvágyok
a józan észtől minden hidat elvágok
ti meg csak várjátok, csak várjátok...

 

Nem hallgatok tovább,
vigye a titkot a szél
messzire hol ember nem él
ahol örök a tél.

Dörögjön az ég, és jöjjön az orkán
üvöltse az igazságot mindenki, ahogy kifér a torkán
tomboljon az őrület, düh téboly
szállj el innen, cionista démon.

De legyen csend, béke, rend
ha majd valami ott dereng
mint álmos utcána  tavaszi nap
Igazság, hazavár lányod-fiad.

 

Antizöldhályog

Zöld zergék közt zizzen a zuzmara
álomképben lila búzadara
kék kása
és narancs citrom...
A feketét megmosolygom.
Citromsárga az ég színe
a leopárd is pink lett
és pepita a viziló,
a piros vízben úszkáló.
Barna a fű
és szürke a virág
impresszió lett az egész világ
málnaillatú színek közt
a földből fehér vakond kukucskál.
Keki csiga csúszik lassan
a vaníliaszín bokorba,
barackszínű kalapját emeli egy légyölő galóca.
Bordó fecske repül az égen,
körülötte neonzöld felhők
abszintot ivó gyermek
papírsárkánnyal játszó felnőtt...
 

 

Jogtalan, kollektív büntetés

Ma földre szállt a Sátán,
bár lehet, hogy eddig is itt lapított,
s cipelte görbe hátán
a büntetést, mit tegnap jogtalanul kiosztott.

Szájában a nyál a poklot idézi
fortyogó, vérben forgó szeme
az áldozatokat méri,
pislog kettőt, és meg is van, mit tesz.

Hájas lábaival egy lépést előre
megy, roggyasztja málházott térdét
porcelánfogait villantja fel,
s lépdel melllette három hű segédje.

A fekete angyal, kinek haja vörös,
a szőke, aki eladta a lelkét a kajajegyért,
a harmadik ezekhez képest nem is bűnös
védett minket mindig, ha koholt vád ért.

Bereped a mennyezet, meginog a talaj,
a Sátán száját lassacskán majd
elhagyja a gúnyos kacaj,
ellen ne szegülj, mert neked jaj!

Véres tamponok, bűzös szekrények,
ételesdobozok, cipők, kabátok,
ó, szentségtelen átkozott rémek...!
Lányok, két hónapnyi mosogatás és büntetés vár rátok...
 

Címkék: én szerelem világ szomorú post új versek cionista csalódás fáj abszint antizöldhályog

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztinanoemi.blog.hu/api/trackback/id/tr37973452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása