elárulom magam vajon
azon az álmos hajnalon
mikor veled nézem a napfelkeltét
amikor az univerzum megrakja a kemencét...

de én most csak nézem a leragasztott ajtajú wc-t,
te meg csak ölelsz nyugodtan, és hagyod
hogy a neonlámpa fénye maradjon a hajon,
a tieden, az enyémen, és várunk némán
ha bejönne valaki, beszólna hogy "némmá'!"
de nem zavar ez már soha
velem vagy, már nem vagyok mostoha
csak őrült, dinka és ostoba
kimegyek, és beleköpök a mosdóba
és visszaülünk megint a kocsmába
és isszuk az arany ászokat
néman megüljük nászunkat.