József Attila

2009.04.11. 18:21

A szeretethiány öl.
Ott lépked mögötted,
mint a nyírfák bús árnyéka
a kertben,
ahol a meg nem értettség az eső.
Ember volt ő is,
boldogtalan, esendő.
A verseiben kiáltott,
akár a vészcsengő,
szeress szeress szeress
vagy hitesd el,
vagyok valaki.
Mégsem. Soha senki.
Sínek között feküdt
vagy oda fektették
a hiány, a magány
ők ketten megölték.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Krisztinanoémi | Szólj hozzá!

Címkék: nem vers halál meg emberek vonat vasút attila magány mama sín józsef szerelmek szeretethiány értettség

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztinanoemi.blog.hu/api/trackback/id/tr841059780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.