Sokat kérek. Önző vagyok.
Hallgass meg, még egyszer
lásd az embert, aki voltam
éltem, szerettem, csaltam hazudtam.
halott álmok közt fetrengek
hallgass meg még egyszer
gyáva vagyok, magamtól félek.
sivár minden, nem látok semmit
eltaszítottam mindenkit, aki talán segít
megfulladok önmagamban.
ments meg, vagy hagyj pusztulni
az utolsó seb nem fog begyógyulni.
ments meg ments meg ments meg
segíts, elemészt a nihil
csak Te vagy már, hallasz még?
Fáj. Jogosan fáj,
az oltalom a másik oldalon áll.
Bocsáss meg
mennem kell
nem maradhatok
megfulladok
megfulladok
nem kapok levegőt
minden elmosódik
vérvörös a világ
segíts már
miért állsz ott
nem is látlak már
gyere értem
ne hagyj itt
fogd meg a kezem
ölelj meg utoljára
segíts fel a keresztre
szólj, ha vége
szólj ha vége
itass
ne hagyj egyedül
beszélj hozzám
bocsáss meg
bocsáss meg
ments meg magamtól
mélyebbre a szögeket
még
még
csak érezzem hogy valami még fáj
hogy ez a büntetésem ami jár
érzem a vérem szagát
hallom a megváltás hangját
fogd erősen a kezem
befejeztem, és most elkezdem
mardj velem
maradj velem
kérlek
még egy kicsit
simítsd meg az arcom
szeretlek.
Passió
2009.04.13. 18:03Címkék: vers én halál kereszt szeretet megbocsátás passió szögek
A bejegyzés trackback címe:
https://krisztinanoemi.blog.hu/api/trackback/id/tr111062795
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.