Múzsa, küldj egy jelet
vagy legyints arcon
hogy ezt lejegyezzem
de ne egy rajzon
mert csak csúnyán megy
hát segíts rajtam
ím e történet
hát elkezdem: na.

Távoli vidéken élt egy pandamackó
amolyan türelmes lény
akivel általában minden frankó
persze néha bezavar egy-egy légy
még a messzi ázsiában is
de most nem ez a lényeg,
hanem hogy az élmény friss
fejemben még eleven.

Ő, aki mindig bambuszt rágcsálva
ült egy nagyobb bokor árnyékában
megunta a sok sziesztát
húzott egy szandált, asszem Siestát
és útra kelt hogy megmutassa
ő nem egy semmirekellő panda.
Elindult hát Ázsiábal,
bambuszfáknak árnyékából
és meg sem állt Európáig
egészen Miskolcig, ahol a stukkó málik
és a világra rácsodálkozott,
hiszen városban még sohasem lakott.
Ráismert az életre, tetszett amit látott
megismerte a Népkertet, a Korzót, meg a Bulldogsot
és élte vígan a napjait,
amíg egy nap keserves sírást nem hallott.
Felkerekedett, és a hang irányába
vágtatott képzelebeli lovagi páncéljában
persze nem paribán hanem villamossal
a 1-essel, a nagyon gyorssal
és leszállt a Városház téren
úgy érzete nem maradhat tétlen.
A sírás pedig nem szűnt egyáltalán
valmi zászlós épület ajtaján
szűrödött ki a fájó hang
a háttérben kongott egy harang.
Épp úgy, ahogy a pandapocak az ürességtől
hát ment a Panda hajtva hősies éhségtől.
Betörte az üvegajtót, amelyen át neszt hallott
és felszaladt az emeletre-ahogy az éhség engedte-
ott meglátta a síró lényt, a kibőgött pandalányt
nemmellesleg 6 szál bambusszal az oldalán.
Mielőtt bármit mondhatott volna,
megelőzte az üres pocakja
ami hirtelen akkorát kordult
hogy a pandalány a sírást is abbahagyta.
-Szia pandalány!nem adsz a bambuszból?
Én, aki régóta banduklok, megdöglök a tudattól
hogy látok egy ilyen aranyos pandát
aki éppen finom bambuszt rágcsál...
-Adok persze-szipogott-vegyél bátran
bőven jut neked is, tudod, korlátlan
olyan mint a bánat, hogy itt kell élnem
ez a hely megfojtja egész panda-lényem.
Jóllakott a pandasrác, és végre megkérdezte:
-Tudok segíteni, ha már nálad ettem?
-Ha el tudsz szöktetni, messze valamerre
akkor már segítettél, élni is megérte.
-Akkor gyere velem, ne félj, tudok egy kocsmát
ahol a sör olcsó, non-stop nyitva tartják
ismernek már engem, te is bejöhetsz
csaj a gyújtóval ne játsz, mert valamit kiégetsz...
Elindultak együtt, kézenfogva, lassan
mert a panda nem siet, gyakran megtorpan
kirakatot nézni, vagy csak elszundikál
de amint felébred,haladésra ösztönzi magát.
Megérkeztek ketten, ama vidám helyre
belga szól a zenegépből,várnak a heinekenre
leülnek hátra, ketten szuszogva
nemsokára elmerültek a mély panda álomba.
Egy álmot láttak mind a ketten:
egy Cion nevű disznó tartja őket ketrecben
és bár az álom nem volt túl hosszú
tudatokban érlelődött a kegyetlen bosszú.
Álmukból felébredve mind a ketten tudták:
A Cion nevű disznót meg kell hogy találják
otthagyták a sört, és elindultak egy baknba
próba-cseresznye-a megérzésre bízva.
Pandafiú erényesen egy esernyőt rántott
-Ha nem hívjátok ide,a bankot rátok robbantom!
A Pandalány is rátromfolt, vékonyabb hangon:
-Higgyetek neki, tudja, mit csinál a barátom!
Két pillanat múlva meg is jött a disznó
Cion, aki ezek szerint nem is volt fikció.
-Mit tervezel, te gaz disznó? Börtönbe zárnál?
Csak mert szebb jövőt kiáltana a szám?
Nem tetszik, hogy vannak még igaz állatok
és nem csak igába hajtható sekélyes barmok?!
Röffentett egy nagyot Cion, a galád sertés
nincs neki szíve, csak hozam, meg befektetés
és máris megérkezett a hírhedt sün banda
hátukon a tüskékbe beleragadt egy alma.
Eközben nem tétlenkedett a két igaz szívű panda
segítséget hívtak, s jött uhu, róka, kutya
aki a bamba sünöket secc-perc alatt felfalta.
-Na, most Cion disznó? van még ötleted?
vagy észhez tértél, és a kezed önként bilincsbe teszed?
A Hollóka juszt kitépi a fertelmes disznószemed
jobb, ha disznóólba elzárva éled tovább az életed...
-Tépje ki a holló mind a két szemem, sokan vagyunk
jobb ha ezt tudomásul veszed, mert lesben állunk
és megvédjük egymást, mióta disznó él a földön
nem kell miattad önként sírba feküdnöm.
De amíg a sertés így monologizált
figyelmen kívül hagyta a bátor pandalányt
aki riasztotta a méheket és madarakat
ezért nem volt már disznó, aki szabadon maradt.
Tudta ezt a pandasrác is, ezér büszkén mondta:
-Kedves Cion, vége a kisded játékaidnak.
Mehetsz messze innen Ólsviccba
a barátaiddal leszel innentől élve-halva.
Elvitték a disznót a szorgos kutyák
azóta se látta senki se hírét se hamvát.
A két pandát pedig hősként ünnepelték
még saját bambuszültetvénynel is meglepték.
kaptak pandalakot, és a lányt felmentették
ezek után a pandaéveiket együtt élték
aludtak, ettek, ittak, meg néha pandáztak
egyengették a kusza dolgait a világnak.
Hiszen onnantól nem kellet már Batmen
vagy az a pókcsípéses hülyegyerek sem
se a pindúr pandúrok vagy Bolygó kapitánya
minek ide hős, ha van két kiválló Panda?!
 

Történetem első részét ezzel lezárom
nem tudom megígérni, de talán folytatom
Így a szóbelihez közel nem is rossz ötlet
hogy kikapcsolódásként egy-egy sztorit kiötöljek.
Köszönöm hogy elolvastad, nemes lelkű olvasó
és eheleyett nem kötött le holmi Maunika-show.
Maximális tisztelet, hogy ezt a verstákolmányt
anélkül is elolvastad, hogy betörtél egy ormányt.
vagy akármit :D