nem emberek vagyunk hanem intelligens használati tárgyak
használjuk a másik testét, és ő is a miénket
kitöltik az időnket az ismételt monoton cselekvések
a sztereotíp szerelmek, álmok és vágyak.
de én még csak tárgy sem lehetek, hiába
nem kellek senkinek, csak vagyok és próbálok
megdönteni egy komformista társadalmat és világot
hiába, mert a tömeg úgyis elküld a picsába...
vagyok és próbálok
2009.09.26. 19:23Címkék: nem vers élet a szar én hasznos társadalom az vagyok mocskos komformista tagja
A bejegyzés trackback címe:
https://krisztinanoemi.blog.hu/api/trackback/id/tr181409178
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.