Fekete tó partján érte el az álom
ahogy feküdt az avarágyon
fázott, de fáradt volt
nem bírt menni
követni a kitaposott utat
csak feküdt tehetetlenül
várta, hogy felfalja az éji vad.
Lépések zaja keltette fel
fényes ruhában jött az idegen
mennie kellet, érezte
nem volt visszaút
csak szorította az idegen kezét
kiért a rengetegből,
de sohasem tudta meg a nevét.
ki lehet a csoda, akiért menni érdemes
ki oltja szomjadat, ha hangod rekedtes
ki keresi szüntelenül hozzád az utat
kinek vagy olyan fontos, hogy a szeretete a ragaszkodáson túlmutat…?
