Kilégzés
belégzés
menetelés
kelés
esés
sötét este
olyan rémmesés
nem tudok aludni
csak folyton gondolni
arra hogy szerelmet vallani
hamis ígéretet adni
megéri-e ha hamarabb hagysz el
mint ahogy én akarlak téged
hogy nem láthatom a tragikus véget
telesírt párnák között összeroskadni
elkezdeni, gyorsan abbahagyni
csak lapozni, lapozni
itt az új fejezet
neked és nekem is tovább kell mennem
enni, inni, csókolni, dugni
használni, megvetni
hazudni, kidobni
értelmetlen párnacsaták közt
szeretlek/nem szeretlek harcot vívni
éjszakánként miattad sírni
tűzet rakni, eloltani
vétkezni, aztán meggyónni
és ne hagyj el kérlek
jó leszek ezentúl
csak jussunk ezen túl
figyelj, te vagy nekem a víz
a tejbepapiban a gríz
éjszakában az álom
kár hogy ez ijesztő, csak a végét várom
hogy izzadságban úszva a reggel rám találjon
csorgó könnycseppek az állon
nem is voltál semmi,
csak egy figura, de majd újat kreálok
álmatlan éjjelenként
mikor beparázok
hogy nincsen több álom, elfogy a szerető
halovány nőalak, tápláló emlő
már úgyse kell senkinek, éljen a szilikon
én meg itt maradok
egyedül, kívül magamon.