a hóban fekszemmilliárdnyi pelyhet pusztítvaegy percre sem bánomez a perc boldogés nem emlékszem rá újramert elsuhanmint én mellettednem láttál, én nem köszöntemcsak mentem, és most pusztítokmilliárdnyi pelyheta könnyeik átnedvesítik a ruhámne sírjatok, én is fázomegy leszek…

 Sikeresen elment a hangom (Reno... :D), de egy költőt nem lehet ilyen egyszerűen elhallgattatni!!! Szóval hamarosan felteszem a legutóbbi verseimet is, bár nem hiszem, hogy tűkön ülnétek, de ki tudja... :D Addig is mindenkinek boldog csütörtököt!

ahol nem várod, ott jön eltitokban, csendesenpillangók a gyomorbanérzed, mikor menned kellaz érzés csak űzmint a sebes hurrikángyorsan megkönnyebülsz hasmenés után...