a hóban fekszem
milliárdnyi pelyhet pusztítva
egy percre sem bánom
ez a perc boldog
és nem emlékszem rá újra
mert elsuhan
mint én melletted
nem láttál, én nem köszöntem
csak mentem, és most pusztítok
milliárdnyi pelyhet
a könnyeik átnedvesítik a ruhám
ne sírjatok, én is fázom
egy leszek veletek
jéggé válok
és ha sírnék lenne jégkönnyem
célom, álmom, reményem
ám kiapadt a belső forrás
nem lesz többé könnyhullatás
se felhőtlen kacaj, vagy parádé
olvad a hó, fagy a lelkem
ami voltam, már az enyészeté.
