hó és szavakszakadatlan szakadvégtelen végesség álom-olvadáshatár mindenbenegykedvű boldogság.létra visz el odaahol minden kezdődikelolvad a hóa víz tetőzikrádió,zúgás: kék és feketekészítsd fel a lelked az ünnepre. 

Megittad reggel a kávét?szembenéztél a tükörképeddel?elmenekültél a semmi elől??vagy én csak oszlopnak mentem:csillagokat látokés rólad variálok álomszerűmanó-históriákatmiközben a szakadt ínyemetpróbálom nyugtatnicsókjaid emlékével? 

A hányás nem másmint a fizikai lekiismeretfurdalás. Sosem lesz belőlem elismert költőtanulnom kevés lenne négy egész emberöltőde igazából nem is érdekelmert az írás érzése mindne gondot negyedel.Énekes sem lesz belőlem, nem tehetek rólahogy a hangom-akár a drótkefe-…

Besötétített szobában rekviemet hallgatvaszuicid életérzés, csak mélyen elbújtatvaa kék falak közé, szakadozó rom belülde még néhány tiktkot elbír, talán ha akaromegy más világ ez, ahol gázolaj ízű a gumicukorminden a hideg, kemény ráció mögé szorula tér kitágul az…