lehullott falevelek röpülnek vissza a fákramegtelnek az összetört üvegekhaldoklik a fájdalom,nem több, mint a tükrön a páraértelmet nyer a fekete, mert nélküle nincs fehérminden zokninak megvan a párjaés hogy vagy, az mindennel felérmert ami eddig volt, az az üres laptudod,…

hó és szavakszakadatlan szakadvégtelen végesség álom-olvadáshatár mindenbenegykedvű boldogság.létra visz el odaahol minden kezdődikelolvad a hóa víz tetőzikrádió,zúgás: kék és feketekészítsd fel a lelked az ünnepre. 

Az igazi semmiben benne van minden,mikor a csend a legnagyobb hangzavarfélhomályban, tükrökkel körbevévetélből nyár lesz, őszből tavasz.Nincs idő, se tér, se másfekete-fehér mindennincs már többé semmi csaláscsak sötét csillagok a világos égen.Ez volt régen.De már nem így…

prológus:Pusztísd el a lelkemből a félholt múzsátszívd ki a vérét, fald fel a húsátaki engem olyan anyává tettki a testében hordozza a halott gyermeketcsak szívja, fogyasztja létemetcsak ez az élet érjen már véget.Zakatol a vonat és szembejön a lidérca liberális zsidó, a…