ákombákom írásommal vésem a csuklódbahogy elfelejteni ne tudd, mi volt az az óraamikor csak teveled és énvelem és miketten egyszerrenéztünk fel a háztetőről a csillagmentes sötétrea láthatatlan tüzijáték szikrái fejünkre hullottakfájdalmas álsebeink soha el nem múltakigazat…

Langyos nyári éjszakábankendő nélkül járnak őkhogy ellopják a lelkedet, ha vana boszorkány-betörők.Titkon lesik mikor alszols ha elég mélyen-úgy látjákhanyagolva minden harcotálom csókkal a lelked lenyúlják.És te rossz szájízzel ébredsz reggel keserűen, feketénkicsit sem…