ákombákom írásommal vésem a csuklódbahogy elfelejteni ne tudd, mi volt az az óraamikor csak teveled és énvelem és miketten egyszerrenéztünk fel a háztetőről a csillagmentes sötétrea láthatatlan tüzijáték szikrái fejünkre hullottakfájdalmas álsebeink soha el nem múltakigazat…
Krisztinanoémi világa
Das ist alles was ich sagen wollte (:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
